Pattanások és egyéb bőr problémák
Magas keményítő és cukor tartalmú ételeink beindíthatnak olyan láncreakciókat, melyek az arcon megjelenő pattanásokat eredményezhetnek, illetve a bőr kivörösödéséhez vezethetnek. Számos bőrprobléma (ideértve az ekcémát és a pikkelysömört is) gyulladásra vezethető vissza, amiről most már tudjuk, hogy lehetnek a glükózcsúcsok következményei is.
Ha úgy étkezünk, hogy laposítjuk a vércukorgörbénket, akkor a pattanások és egyéb bőrproblémák jelentősen csökkennek. Egy 15-25 éves fiatal fiúk körében végzett kutatás eredményeiből az látható, hogy a leglaposabb glükózgörbét eredményező táplálkozást folytatók körében szignifikánsan csökkent a pattanások megjelenése azokhoz képest, akiknek intenzív glükózcsúcsai voltak. (Érdekes módon, akkor is jelentkeztek ezek az előnyök, ha egyébként az olyan bőrproblémák kialakulásához vezető ételek, mint a tejtermékek mennyisége nem változott.)
[A Glükóz forradalom című bejegyzés sorozat alapja Jessie Inchauspé francia biokémikus a „Glucose revolution” című könyve.
A vastagon szedett szavak, szövegrészek olyan linkek, melyek további információval látják el az olvasót, vagy épp egy állítást igazolnak.]
A sorozat előző részét itt olvashatod el.
Öregedés és ízületi gyulladás
Lehetséges, hogy 60 éves korunkra több tízezerszer több glükózcsúcsot tapasztalt meg a testünk, mint pl. a szomszédunké. Ez nem csak azt befolyásolja, milyen öregnek nézünk ki kívülről, hanem azt is, hogy milyen öregek vagyunk belülről. Minél gyakoribbak a jelentős glükózcsúcsok, annál hamarabb öregedünk.
A glikáció, a szabadgyökök és az ezzel járó gyulladásos folyamatok felelősek sejtjeink, szöveteink degradációjáért – ezt nevezzük öregedésnek. A szabadgyökök károsítják a kollagént is, azt a fehérjét, mely megtalálható számos szövetünkben. Ez a károsodás elvezet a megereszkedett bőrhöz, ráncokhoz és ízületeink gyulladásához (rheumatoid arthritis), a porcok elkopásához (osteoarthritis). Csontjaink törékennyé válnak, ízületeink fájnak és már nem tudunk kocogni egyet a közeli parkban.
Ha túl sok a szabadgyök és túl nagy a sejtek károsodása, akkor csökken a csontjaink mennyisége, gyengül az immunrendszerünk, a szívünk gyengébben pumpál és olyan neurodegeneratív betegségek fejlődhetnek ki, mint az Alzheimer vagy a Parkinson kór.
A vércukorcsúcsok laposítása, a mozgás (sport) és a stressz kezelése mellet lassítja az öregedést.
Alzheimer betegség és demencia
Minden szervünk közül az agyunk a legnagyobb energia fogyasztó. Nagyszámú mitokondrium otthona. Ez azt jelenti, hogy ha felesleges mennyiségű glükóz van a szervezetünkben, akkor az agyunk is érzi a következményeket. Az agyunkban lévő idegsejtek ugyanúgy érzékenyek az oxidatív stresszre, mint bármely más sejtünk: az ismétlődő glükózcsúcsok, mivel növelik az oxidatív stresszt, ideggyulladáshoz és végső soron kognitív zavarokhoz vezetnek. Ráadásul a krónikus gyulladás kulcsfontosságú a krónikus degeneratív betegségek, mint az Alzheimer kór, kialakulásában.
Valójában az Alzheimer betegség és a glükózszintek olyan szorosan kapcsolatba hozhatók, hogy az Alzheimer betegséget 3-as típusú cukorbetegségnek, vagy az agy diabéteszének is nevezik. Például a 2-es típusú cukorbetegek esélye, hogy Alzheimer betegek legyenek négyszer nagyobb, mint a diabétesz nélkül élőknek. A jelek már korán megfigyelhetők: azok a 2-es típusú cukorbetegek, akik rosszul kezelik vércukor szintjüket, memória gondokkal és tanulási problémákkal néznek szembe.
Csakúgy mint a tünetek többsége, a kognitív hanyatlás is visszafordítható. Növekvő számú tanulmány igazolja, hogy rövid- és hosszútávon is javulás érhető el a memória és kognitív állapotok terén, ha a páciensek glükózstabilizáló étkezésre váltanak.
A Kalifornia Egyetem (UCLA) egyik terápiás programjában azt tapasztalták, hogy már három hónapos glükózcsúcs laposító diéta után a páciensek képesek voltak visszamenni korábbi munkahelyükre, ahonnan kognitív problémáik miatt el kellett jönniük. Valójában még jobban is teljesítettek munkahelyükön, mint korábban.
A rák rizikója
A ma születő gyermekek közül minden másodiknak biztosan rákos daganat fejlődik ki a szervezetében az élete során. A rák 50%-ban köszönhető a helytelen táplálkozásnak és a dohányzásnak.
Először is, a tudomány igazolta, hogy a rák a szabadgyökök által indukált DNS mutáció kialakulásával kezdődhet. Másodszor, a krónikus gyulladás elősegíti a rákos sejtek szaporodását. Harmadszor pedig, ha több az inzulin a szervezetben a rák gyorsabban terjed. A glükóz a kulcs komponense mindhárom folyamatnak, és az adatok arra utalnak, hogy akinek az éhomi vércukor szintje 5,5 mmol/l felett van, annak kétszer nagyobb az esélye, hogy rákbetegségben hal meg. Egyértelmű, hogy a glükóz és az inzulin görbék ellaposítása segít a rák kifejlődésének megakadályozásában.
Depresszió
Az agynak nincsenek érzékszervi idegei, így ha valami nincs rendben, nem tud fájdalommal riasztani, mint más szervek. Ehelyett mentális zavarokat, pl. rossz hangulatot érezhetünk.
Ha olyan az étrendünk, ami jelentős vércukor süllyedésekhez vezet, akkor több depresszív tünetet tapasztalhatunk, mint azok akik ugyan hasonló diétán vannak, de glükóz szintjük stabilabb. A tünetek pedig még rosszabbak lesznek, ha a csúcsok extrémebbek, ezért bármely olyan törekvés hasznos, amely a görbék akár kis mértékű laposítását eredményezi.
Bélproblémák
A bélrendszerünk az a hely, ahol az elfogyasztott táplálék feldolgozásra kerül, vagyis apróbb elemeire bontódik és felszívódik a vérben vagy kiürítésre kerül. Nem meglepő tehát, hogy olyan bélproblémák, mint a szivárgó bélgyulladás, az irritábilis bél szindróma, és a lelassuló bélmozgás mind a táplálkozással áll kapcsolatban. A kutatók ugyan még nem végeztek a szükséges vizsgálatokkal, de egyelőre úgy tűnik, hogy a magas vércukorszint egyik eredménye lehet a szivárgó bél szindróma. Való igaz, hogy a gyulladás, melyet a glükózcsúcsok is kiválthatnak, lyukakat eredményezhet a bélfalban, és azok a toxikus anyagok, melyek normál esetben kiürülnek a szervezetből, átszivároghatnak a véráramba a sérült bélfalon keresztül. Ez pedig végső soron különböző ételallergiához és olyan autoimmun betegségekhez vezethet mint a Chron-betegség (egy egész életen át tartó állapot, amelyben az emésztőrendszer egyes részei begyulladnak) és az ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis).
A tudomány azt igazolja, hogy a bél egészsége kapcsolatban áll a mentális egészséggel. Egészségtelen mikrobiom hangulati zavarokhoz vezethet. A bél és az egy 500 millió neuronnal kapcsolódik egymáshoz. Folyamatos az információ áramlása, ezért az elfogyasztott táplálék, és az, hogy vannak-e kiugró glükózcsúcsaink befolyásolják, miként érezzük magunkat.
A bél és az agy kapcsolatáról ebben a bejegyzésben is olvashatsz.
Szívbetegségek
Amikor szóba kerülnek a szívbetegségek, gyakran említésre kerül a koleszterin témája. Mostanra azonban már bizonyítást nyert, hogy nem csupán a „túl magas koleszterinszint” az a téma, amivel foglalkozni kell. Valójában a szívbetegségekben elhunyt emberek felének normális volt a koleszterinszintje. Kiderült, hogy a koleszterin egyik speciális formája az LDL koleszterin és annak is az ún. B formája, illetve az ezzel egyidőben jelenlévő gyulladás az, ami szívbetegséghez vezet. A tudósok kiderítették, hogy mi ennek az oka, és az visszavezethető a glükózra, a fruktózra és az inzulinra.
Vegyük először a glükózt és a fruktózt. Ereink belső felszíne olyan sejtekből áll, melyek különösen érzékenyek a mitokondriális stresszre. A túlzott glükóz és fruktóz bevitel oxidatív stresszhez vezet, mely oly módon károsítja az érfal sejtjeit, hogy azok rögössé válnak és a véráramban található egyes véralkotók fennakadhatnak az egyenetlen felszínen.
Másodsorban nézzük az inzulint. Ha túl magas az inzulinszintünk akkor a májunk elkezdi termelni az LDL B formáját. Ez a kicsi, kompakt koleszterinfajta könnyen fennakad a rögös érfalon. (Az LDL A formája nagy méretű, lebegő és ártalmatlan – zsíros ételek fogyasztását követően keletkezik a szervezetünkben).
Amikor pedig az érfalban elakadt koleszterin oxidálódik, mely megtörténik, ha magas a glükóz-, a fruktóz- és az inzulinszintünk, akkor átjut az érfalon és ott megtapad. Plakkok jönnek létre, melyek meggátolják a szabad véráramlást, és kialakulhat a szívbetegség.
A jelentős mértékű és gyakori vércukorcsúcsok elősegítik a folyamatot. A csúcsok gyakoriságának csökkentése még akkor is csökkenti a betegség kialakulásának esélyét, ha egyébként az éhomi glükózszintünk rendben van.
Tíz orvosból kilenc még mindig az összkoleszterinszintet használja a szívbetegség diagnózisának felállításában, és sztatint ír fel, ha a szint magas. Fontosabb faktor azonban az LDL-B és a gyulladás.
Rontja a helyzetet, hogy a sztatin az LDL A forma szintjét csökkenti (és valóban leviszi az összkoleszterin szintjét), de nem tudja csökkenteni a veszélyes LDL-B szintjét. Ezért van az, hogy a sztatinok nem csökkentik az első szívroham rizikóját.
A rizikó meghatározásához fontosabb mérőszám a triglicerid/HDL arány (mert ez áll kapcsolatban az LDL-B mennyiségével), és a C-reaktív fehérje szintje (mely a gyulladás fokáról ad képet).
Testünkben a trigliceridekből keletkezik az LDL-B, vagyis ezek mérésével közelebb kerülünk a problémás LDL-B meghatározásához. A triglicerid/HDL szint arányából meglepően pontosan lehet következtetni az LDL formájára, méretére. Ha ez a szám 2 alatt van, az a normális. Az felett probléma jelentkezhet.
Összefoglalva: az összkoleszterinszint meghatározása helyett pontosabb és fontosabb a triglicerid/HDL arány meghatározása és a C-reaktív fehérje mérése.
Meddőség és policisztás ovárium szindróma (PCOS)
A közelmúlt kutatásai kiderítették, hogy az inzulinszint fontos információ az agynak és az ivarszerveknek abból a szempontból, hogy eldöntsék biztonságos hely e a női test a teherbe eséshez.
Ha az inzulinszint rendellenes, akkor a test azt feltételezi, hogy valami nincs rendben. Magas inzulinszinttel rendelkező nők és férfiak egyaránt nagyobb eséllyel terméketlenek.
Amikor a női terméketlenség képbe kerül, a PCOS gyakran szerepel az okok között. Minden nyolcadik nő megtapasztalja ezt a betegséget, amikor a petefészkek cisztákkal telnek meg és nem történik peteérés.
A PCOS olyan betegség, melyet a túl sok inzulin vált ki. Az inzulin hatására a petefészkek a kelleténél több tesztoszteront termelnek, ráadásul a női hormonok termelése is lecsökken. A túlzott férfi hormon hatására a nők férfias jellegeket tapasztalnak magukon, mint pl. szőrösödés nem kívánt helyeken, vagy hajhullás, és szabálytalan, kimaradó ciklusok, esetleg pattanások megjelenése.
A PCOS-szel küzdő hölgyek zömének nehezére esik a fogyás, mert a túl sok inzulin meggátolja a zsírégetést.
Bár nem minden magas inzulinszinttel rendelkező nő lesz PCOS beteg, a glükózszint alacsonyan tartása mindenképp segít a betegséget kontroll alatt tartani.
A férfiak esetén is összekapcsolható a rosszul szabályzott glükózszint és a terméketlenség: a magas vércukorszintet kapcsolatba hozták a sperma életképességével és erekciós problémákkal is.
Ha egy pár babát szeretne, mindenképp javallott a vércukorgörbéjük ellaposítása.
Inzulinrezisztencia és 2-es típusú cukorbetegség
A 2-es típusú diabétesz egy olyan globális „járvány” amelyben több, mint félmilliárd ember szenved, és számuk folyamatosan növekszik. Ez a leginkább ismert állapot, mely a magas cukorszinthez köthető.
Hogy érzékeltessük, miként vezetnek a glükózcsúcsok a 2-es típusú cukorbetegséghez, és hogy fordítható vissza ez az állapot, tegyünk egy kis kitérőt és kezdjünk egy példával, ami a kávézásról és a koffeinről szól.
A koffein olyan stimuláns, amely természetes módon megtalálható egyes italokban, például a kávéban és a teában. Másokhoz pedig hozzáadják, például energiaitalokhoz és üdítőitalokhoz.
A koffein olyan vegyi anyagok mennyiségét növeli az agyban, amelyek javítják a hangulatot, leküzdik a fáradtságot és fokozzák a koncentrálást.
Emiatt sokan választanak valamilyen koffeintartalmú italt, hogy beindítsák a napjukat, vagy felélénküljenek egy délutáni lemerülés után.
Azonban a koffein serkentő hatása idővel kevésbé észrevehető, mert a szervezet toleránssá válik, vagyis kevésbé reagál a hatásaira. (A tolerancia kifejezés az orvostudomány szakterületein, de különösen a farmakológiában a szervezet hozzászokását jelenti a szervezetbe jutott testidegen anyagokkal szemben.)
Hogyan alakul ki a koffein tolerancia?
A koffein molekula főként az agy adenozin receptorainak blokkolásával fejti ki hatását. Az adenozin szerepet játszik az alvásban, az éberségben és a megismerésben.
Az adenozin nevű molekula általában ezekhez a receptorokhoz kötődik, és gátolja az agyi vegyi anyagok, például a dopamin felszabadulását, amelyek fokozzák az izgalmat és elősegítik az ébrenlétet.
Azáltal, hogy gátolja az adenozin receptorhoz való kötődését, a koffein fokozza ezen stimuláló agyi vegyi anyagok felszabadulását, amelyek csökkentik a fáradtságot és növelik az éberséget.
Egy tanulmány kimutatta, hogy a nagy koffeindózis az agy adenozinreceptorainak akár 50%-át is blokkolhatja.
A koffein stimuláló hatása az anyag elfogyasztását követő 30-60 percen belül jelentkezik, és átlagosan 3-5 óráig tart.
Egy, az 1980-as években végzett alapos tanulmány szerint azonban a koffein rendszeres fogyasztása növeli az adenozin receptorok számát a szervezetben, és ezáltal annak valószínűségét, hogy az adenozin kötődjön ezekhez a receptorokhoz.
Következésképpen ez csökkenti a koffein hatásait, és idővel toleránssá válunk.
Az inzulin esetében is valami hasonló dolog történik. Ha sokáig magas az inzulinszintünk, akkor a szervezet egy idő után rezisztensé válik (a rezisztencia az érzékenység hiánya). Az inzulinrezisztencia a gyökere a 2-es típusú diabétesznek: a máj-, az izom-, és a zsírsejteknek egyre több inzulinra van szükségük, hogy felvegyék ugyanazt a mennyiségű glükózt. Végül összeomlik a rendszer. A glükóz nem kerül raktározásra glikogén formájában, még akkor sem, ha a hasnyálmirigy még több inzulint termel. Az lesz az eredmény, hogy a szervezetünkben mindenhol megemelkedik a glükóz szintje. Ahogy romlik az inzulinrezisztenciánk, úgy lépünk át a prediabétesz fázisból (amikor az éhomi vércukorszint 5.5 mmol/l felett van) a 2-es típusú cukorbetegségbe (amikor az éhomi vércukorszint 7.0 mmol/l feletti). A sok éven át megtapasztalt számtalan glükózcsúcs lassan, de biztosan hozzájárul az inzulinrezisztencia romlásához és a vércukorszint folyamatos emelkedéséhez.
Az inzulinrezisztenciáról itt olvashatod egy korábbi, részletesebb bejegyzésem.
A szokásos (de téves) kezelés, hogy a 2-es típusú cukorbeteg páciens több inzulint kap. Ez ideiglenesen leviszi a vércukorszintet azzal, hogy a zsírsejtek tárolási képessége megnő, ami persze súlygyarapodást eredményez.
Egy ördögi kör alakul ki, ahol egyre több inzulint kap a páciens, akinek a súlya folyamatosan nő, de probléma gyökerét, a magas inzulinszintet ez nem orvosolja.
Mára már azt is tudjuk, hogy a 2-es típusú betegség egy gyulladásos betegség – a glükózcsúcsok hatására létrejövő újabb gyulladásos folyamatok csak rontanak a helyzeten.
Egy 2021-ben készült összefoglaló tanulmány, mely 23 klinikai vizsgálatot elemzett, kimutatta, hogy 2-es típusú cukorbetegség visszafordításában a leghatékonyabb módszer a glükóz csúcsok ellaposítása. Bár működnek, hatékonyságban jelentősen alulmaradnak a kalória csökkentet, vagy alacsony zsírtartalmú diéták.
A nagyszámú bizonyíték hatására 2019-ben az Amerikai Diabétesz Társaság (ADA) elkezdte támogatni a glükózcsúcsok laposítását elősegítő táplálkozást.
A következő bejegyzésben majd megnézhetjük, miként lehet ellaposítani a vércukorgörbénket, úgy, hogy továbbra is a kedvenc ételeinket fogyasztjuk.
Nem alkoholos zsírmáj betegség
Régebben a májbetegség azokra volt jellemző, akik nagyon sok alkoholt ittak.
Ez azonban megváltozott a 21-ik században. Dr. Robert Lustig gyermek endokrinológus a San Franciscoi egyetemen (UCSF) azt figyelte meg a 2000-es évek végén, hogy olyan páciensein jelentkeztek a májbetegség jelei, akik nem voltak nagyivók. Valójában a többségük még 10 éves sem volt.
Kutatásai során kimutatta, hogy a túlzott cukorfogyasztás, épp úgy vezet a máj megbetegedéséhez, mint az alkohol.
A máj a fruktózt az alkoholhoz hasonlóan eltávolítja a vérből és zsírrá alakítja. De ha folyamatosan nagy fruktóztartalmú ételeket fogyasztunk, akkor maga a máj kezd elzsírosodni, épp ahogy túlzott alkoholfogyasztás esetén.
Az orvostársadalom ezt az új állapotot „nem alkoholos zsírmáj betegségnek” nevezte el (NAFLD). Ez most már annyira elterjedt, hogy minden negyedik felnőttet érint, és az elhízottak 70%-a zsírmáj beteg. Ha a betegség idővel rosszabbodik, akkor májzsugorodás, illetve májrák jöhet létre.
A helyreállításhoz a májnak időre van szüksége, hogy kiürítse az extra zsírt. Ezt azzal segíthetjük elő, ha csökkentjük a fruktóz szintjét a vérünkben, illetve ha fruktózcsúcsokat és a velük együtt járó glükózcsúcsokat ellaposítjuk.
A zsírmájról itt olvashatod egy korábbi, részletesebb bejegyzésem.
Ráncok és szürkehályog
A vércukor szintek simítása az egyik legjobb módja az öregedés tempójának csökkentésére. A glükózcsúcsok glikációhoz vezetnek, és ez a folyamat gyorsabb öregedést eredményez, és ennek hatására a korunknál idősebbnek nézhetünk ki.
Például amikor a kollagén glikálódik, akkor az jóval merevebbé válik. Ez az anyag szükséges a sebgyógyuláshoz, ugyanúgy mint az egészséges bőr, köröm és haj fenntartásához. A kollagén károsodása megereszkedett és ráncos bőrt eredményez.
A glikáció testszerte előforduló jelenség. Amikor a szemünkben történik, akkor a módosult molekulák felhalmozódnak és idővel szürkehályogot eredményeznek, ezzel gátolva a fény útját.
Bármelyikünk esetén elég nagy az esélye, (anélkül, hogy tudnánk róla) hogy, abba a 88%-ba tartozunk, akiknek rosszul szabályozott a glükózszintje és emiatt olyan rövid-vagy hosszútávú hatásokat tapasztalunk, melyeket most néztünk át. A ráncok, a pattanások, a sóvárgás, az állandó éhségérzet, a migrén, a depresszió, a rossz alvás, a terméketlenség, a 2-es típusú cukorbetegség mind olyan tünetek, melyek a testünk üzenetei. És bár ezek a tünetek nagyon elterjedtek, a legújabb kutatások azt sugallják, hogy nagyon is visszafordíthatók.
A következő fejezetben megtudjuk, hogy miként indítsuk el ennek a visszafordulásnak a folyamatát.
Olyan étkezési trükkökkel, szokásokkal ismerkedünk meg, melyek segítik a vércukorgörbék ellaposítását, amellett hogy továbbra is a kedvenc ételeinket fogyasztjuk.
