A gyulladás testünk védekezési módja az olyan dolgok ellen, amelyek kárt okozhatnak. Gyulladásos reakció alakulhat ki egy sérülésre (például egy vágásra vagy szúrásra), egy baktérium vagy vírus okozta fertőzésre, vagy más olyan külső hatásra, amelyet a szervezet fenyegetésnek tekint, mint például a stressz, nagy mennyiségű cukor és a környezeti toxinok.
Akut és krónikus
A gyulladást általában két típusra osztják: akut és krónikus. Az akut az a típus, amelyre a legtöbben gondolnak, ha gyulladást hallanak. Ez az, ami közvetlenül azután történik, hogy megvágjuk magunkat, mérges szömörcével érintkezünk, vagy olyan fertőzést kapunk, mint a „nátha” vagy az influenza. A szervezet fehérvérsejteket küld ki. Ezek felmérik a helyzetet, és jelzik, hogy erősítést kérnek a probléma megoldásához olyan kémiai közvetítők, például hisztamin segítségével, amelyek specifikus sejtes változásokat válthatnak ki. E támadás eredményeként az akut gyulladás öt leggyakoribb tünete közül egyet vagy többet tapasztalhatunk: bőrpír, fájdalom, duzzanat, melegség és funkcióvesztés (pl. egy gyulladt ízület nehezen hajlítható).
A gyulladás felelős a legtöbb olyan tünetért is, amit akkor tapasztalunk, amikor „betegnek érezzük magunkat”, mint a láz, a hidegrázás és a fáradtság. Bár ezek bosszantók vagy kellemetlenek lehetnek, azt jelzik, hogy a szervezet a saját feladatát végzi, hogy megvédjen bennünket. Gyulladás nélkül még az egyszerű fertőzések is halálos kimenetelűvé válhatnak. A legtöbb esetben, ha a károsodást kezelik, a szervezet meggyógyul és visszatér a normális állapotba. Ez általában órák vagy napok alatt lezajlik.
Néha azonban a gyulladás nem akar elmúlni, hanem hónapokig vagy évekig tartó folyamattá alakul – ez a krónikus gyulladás. Előfordulhat a szervezet valamely rendellenességére, például az artériákban lévő koleszterinplakkokra (érelmeszesedés) vagy a dohányzásból származó méreganyagokra adott válaszként. Sok esetben a krónikus gyulladásnak nincs határozott oka. Előfordul, hogy a szervezet saját magát támadja meg, annak ellenére, hogy nincs sérülés vagy károsító anyag a levegőben. Ez olyan autoimmun betegségekhez vezet, mint a reumatoid artritisz és a gyulladásos bélbetegség. A tünetek a nagyon enyhétől a súlyosig terjedhetnek. Még az azonos betegségben szenvedő embereknél is különböző mértékűek lehetnek a tünetek. Idővel a krónikus gyulladás maradandó károsodást okozhat a sejtekben és szövetekben.
Hogyan mérjük a gyulladást?
Néha a vérvizsgálatok bizonyos markerek mérésével segíthetnek a krónikus gyulladás jelenlétének megerősítésében. Az eritrociták süllyedési sebessége (ESR) egy gyakori vizsgálat. Azt vizsgálja, hogy a vörösvértestek milyen gyorsan ülepednek le a kémcső aljára. Normális esetben a sejtek lassan ülepednek le, de gyulladás esetén gyorsabban süllyednek. Ez egy nem specifikus vizsgálat, ami azt jelenti, hogy csak azt mondja meg, hogy van-e gyulladás, nem pedig annak okát. Egy másik vérvizsgálat a C-reaktív fehérje (CRP) szintjét méri. Gyulladásos válaszreakció során a máj CRP-t termel, és azt a véráramba bocsátja. Általában a CRP magasabb szintje gyulladás jelenlétére utal, de ez a vizsgálat sem azonosítja a kiváltó okot.
A gyulladás másik lehetséges markere a húgysav (UA). A húgysav általában a DNS/RNS lebomlásának vagy a sejtek energiahordozójának, az ATP-nek az anyagcseréje során keletkező melléktermék. A húgysav magas szintje jelen lehet és hozzájárulhat az olyan gyulladáskeltő egészségügyi állapotokhoz, mint a szívbetegség és a cukorbetegség. Ezen a területen még kutatások szükségesek, de egyes tanulmányok szerint a húgysavszint nemcsak a gyulladással korrelálhat, hanem az inzulinrezisztenciát is megelőzheti, ami aztán cukorbetegséghez vezethet.
A gyulladás fontos folyamat, függetlenül attól, hogy érezzük-e, hogy történik. A krónikus gyulladást összefüggésbe hozták többek között a szív- és érrendszeri betegségekkel, a cukorbetegséggel, a demenciával és a depresszióval. Ha tudjuk, hogy gyulladás van bennünk, az arra ösztönözhet, hogy azonosítsuk azokat a kockázati tényezőket, amelyeket ellenőrizhetünk és megváltoztathatunk, például a cukorbevitelt, ami csökkentheti a krónikus gyulladást.
Hogyan befolyásolja a túlzott cukorfogyasztás a gyulladásos markereket?
Fontos, hogy különbséget tegyünk az ételeinkben található különböző cukorfajták között. Az egyik módja annak, hogy az élelmiszercukrokat kategorizáljuk, az alapján történik, hogy hogyan hatnak a vércukorszintre – ezt nevezzük glikémiás indexnek. Azokról az élelmiszerekről, amelyek étkezés után a vércukorszint megugrását okozzák, azt mondjuk, hogy magas glikémiás indexűek. Ezek közé tartoznak a finomított szénhidrátok, amelyek a leginkább kerülendők. A finomított szénhidrátokból eltávolították a rostokat (más tápanyagokkal együtt). Megtalálhatók a kenyérben, a fehér cukorban, a süteményekben, a kekszekben, a tortillákban, a fehér rizsben és sok gabonapehelyben. Azokat az élelmiszereket, amelyek gyorsan megemelik a vércukorszintet, összefüggésbe hozták a gyulladásos markerek, például a CRP emelkedett szintjével.
A különböző cukorfajták, mint a fruktóz, a magas fruktóz tartalmú kukoricaszirup és a szacharóz (asztali cukor) több vagy kevesebb gyulladást okozhatnak. Eddig a vizsgálatok nem mutattak ki különbséget a gyulladásos markerek szintjében a cukorfajták között. Ez nem azt jelenti, hogy nem hatnak különböző módon a szervezetre, de úgy tűnik, nincs különbség abban, hogy hogyan hatnak a vérvizsgálatokra, például a CRP-re.
Mit tesz a magas vércukorszint a szervezettel?
Bármilyen cukorfajtából túl sok fogyasztása a vércukorszint megugrásához, más néven hiperglikémiához vezethet. A legtöbb egészséges embernél a szervezet ezekre a kiugrásokra inzulin felszabadításával reagál, amely hormon a glükózszintet visszaállítja a normális szintre. Ha azonban ismételten túl sok glükóz van a szervezetében, akkor idővel a sejtek „érzéketlenné” válnak az inzulinra. Ez a vércukorszint emelkedését okozza. Ezt az állapotot nevezzük inzulinrezisztenciának, és ez gyulladáskeltő hatású, ami az egész szervezetben károsodást okozhat.
E káros hatások egyik célpontja az endotélsejtek, az ereket bélelő sejtek. A magas vércukorszint ismétlődő szintje arra késztetheti az ereket, hogy a fejlett glikációs végtermékek (AGE-k) nevű vegyületeken keresztül károsító reaktív molekulákat, úgynevezett szabad gyököket termeljenek. A túl sok szabad gyök aktivitás oxidatív stresszt, az endotélsejtek működésének károsodását és gyulladást okoz az erekben. A hiperglikémia a zsírsejtekben tárolt szabad zsírsavak oxidációját is okozhatja, ami hozzájárul a gyulladáshoz.
Ezenkívül a glükóz az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) oxidációját okozza, ami növeli a plakkok kialakulásának kockázatát az erekben. Egy másik negatív hatás, hogy a magas vércukorszint elősegíti az erek szűkülését és a vérlemezkék összecsapódását. Ez vérrögök kialakulását segítheti elő.
Végül pedig mindannyian tudjuk, hogy a túlzott cukorszint súlygyarapodáshoz vezet. Ez viszont növeli az egyéb egészségügyi problémák, például az elhízás, a magas vérnyomás és még sok más probléma kockázatát. Mi több, a felesleges zsírszövet – különösen a derék körül – elősegíti az immunsejtek aktiválódását, és nagy mennyiségű gyulladáskeltő vegyi anyagot választ ki. A cukorbetegség, amely alapvetően a glükózszabályozás zavara, maga is súlyos proinflammatorikus állapot.
Milyen hosszú távú egészségügyi problémákat okozhat a gyulladás?
A magas vércukorszint szervezetre gyakorolt káros hatásainak fényében nem meglepő, hogy számos egészségügyi probléma összefügg a hiperglikémiával és a gyulladással. A hosszú távú gyulladásos betegségek világszerte a legjelentősebb halálozási okot jelentik. Bár a krónikus gyulladás tünetmentesen vagy kezdetben csak enyhe tünetekkel jelentkezhet, hozzájárul számos hosszú távú egészségügyi problémához, többek között:
- Szív- és érrendszeri betegségek, beleértve a szívrohamot és a stroke-ot: Kapcsolat van a gyulladásos markerek, például a nagy érzékenységű CRP (hsCRP) és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata között. Emellett az érelmeszesedés (plakkok felhalmozódása az erekben) krónikus, alacsony fokú gyulladással jár. Ez a fő bűnös a szívroham és a stroke kialakulásában.
- Elhízás: A zsírszövetek gyulladáskeltő vegyi anyagokat választanak ki; minél magasabb a zsigeri zsír mennyisége, annál több gyulladáskeltő vegyület kering a szervezetben. Ez részben megmagyarázhatja, hogy az elhízás miért növeli a szívbetegségek, a cukorbetegség és a rákos megbetegedések kockázatát.
- Rákos megbetegedések: Úgy tűnik, hogy a gyulladás szerepet játszik a rákos megbetegedésekben, beleértve a vese-, prosztata-, petefészek-, májsejt-, hasnyálmirigy- és vastagbélrákot.
- Cukorbetegség: Az immunsejtek hatással vannak a hasnyálmirigyre, amely inzulint termel. A gyulladásos markerek jelenléte még inkább rávilágít a cukorbetegség és a krónikus gyulladás kapcsolatára. Ez a gyulladás a cukorbetegséggel járó számos szövődményhez is vezet, mint például a diabéteszes retinopátia, neuropátia és nefropátia, valamint a szívroham és a stroke fokozott kockázatához.
- Reumatoid artritisz: Krónikus gyulladás az ízületeiben, amely maradandó károsodáshoz és funkcióvesztéshez vezethet.
- Tüdőbetegségek, mint az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség: Az irritáló anyagok okozta gyulladás tüdőproblémákhoz vezet.
- Alzheimer-kór: A krónikus gyulladás összefügg a kognitív hanyatlással és a demenciával.
Mit tehetünk a gyulladás korlátozására?
Bár úgy tűnhet, hogy a gyulladás mindenhol jelen van, vannak olyan lépések, amelyeket megtehetünk a korlátozására.
A gyulladás csökkentésének legegyszerűbb módja a táplálkozás megváltoztatása. Kerüljük a finomított szénhidrátokat, a cukros italokat és más olyan ételeket, amelyek kiugró vércukorszintet okoznak. Ehelyett növeljük a rostok, gyümölcsök, zöldségek, diófélék, magvak és más, alacsony glikémiás indexű élelmiszerek fogyasztását. Ezek mindegyike segíthet csökkenteni a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázatát. A zöld és fekete teákban található növényi vegyi anyagok, az úgynevezett polifenolok bizonyítottan csökkentik a gyulladásos markerek, például a CRP szintjét. A kurkumában található kurkuminról állatkísérletekben kimutatták, hogy segít a gyulladáscsökkentésben.
Azt már tudjuk, hogy a testmozgás, különösen a mérsékelt intenzitású testmozgás segíthet a fogyásban. Az is ismert, hogy egyidejűleg csökkentheti a gyulladáskeltő vegyi anyagok szintjét a szervezetében, függetlenül attól, hogy mennyit fogy. A testmozgás pedig csökkenti a szívbetegségek, a cukorbetegség, az elhízás és más egészségügyi problémák kockázatát, tehát minden szempontból javallott, ha az egészségünk javításáról van szó.
A dohányzás és a stressz két másik tényező, amely növelheti a gyulladást. Hasonlóképpen, azok szervezetében, akik alvászavarban szenvednek, vagy akik egyszerűen csak nem alszanak rendszeresen eleget, nagyobb a krónikus gyulladás kockázata.
A gyulladás a szervezet védekező rendszerének fontos része, különösen a fertőzések elleni küzdelemben. Ugyanakkor azonban pusztítást is végezhet a szervezetben, ha nem ellenőrzik, különösen hosszú távon. A gyulladást korlátozó pozitív életmódbeli döntések nagyban hozzájárulhatnak a szervezet egészségének megőrzéséhez.
Az eredeti angol nyelvű bejegyzés a szakmai hivatkozásokkal együtt itt olvasható.