Dr. Robert Lustig a gyermekek metabolikus egészségéről: „A gyermekeknek a cukor az, ami a felnőtteknek az alkohol”
A közelmúltban egy tudományos rendezvény az elhízás kezelésével foglalkozott. Az elhízást a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázati elemének tartják. Azonban „nem az elhízás a probléma, az elhízás csak a probléma jelzője” – mondja Dr. Robert Lustig, endokrinológus, a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem gyermekgyógyász professzora.
Az alábbi interjúban két kérdésre keresi a választ.
Melyek a legjelentősebb környezeti és táplálkozási tényezők, amelyek növelik a gyermekek elhízás kockázatát?
Először is meg kell értenünk, hogy nem az elhízás a probléma. Az elhízás a probléma markere. Az anyagcserezavar a probléma, és ma az amerikaiak 93%-ának van anyagcserezavara, beleértve a gyerekeket is. Ma a gyerekeken a felnőttek betegségeit diagnosztizálják, az öregedés során megjelenő betegségeket, illetve az alkoholbetegségeket. Korábban a 2-es típusú cukorbetegség és a zsírmájbetegség az alkohol okozta betegségek voltak, most pedig az 5 évesek betegségei is. Tehát nem az a kérdés, hogy mi okozza az elhízást, hanem az, hogy mi okozza az anyagcsere zavarait, aminek az elhízás egy másik megnyilvánulása. Ha ezt megértjük, akkor elkezdhetjük átgondolni, hogy mi is a valódi probléma.
Jelenleg 3 féle zsírraktárunk van. Létezik bőr alatti zsír, ez az a zsír, amit a mérlegen mérünk – a „kövérnek tűnök ebben a fürdőruhában?” zsír. Ez a zsírszövet valójában metabolikusan aktív és jóindulatú. Oda akarjuk a felesleges energiát elraktározni, ott biztonságos. De ez az, amit a mérlegen mérünk, tehát amikor azt mondjuk, hogy valaki elhízott, az azért van, mert a BMI-je [testtömegindexe] vagy a súlya magas. De valójában nem ez a probléma, mert sok az anyagcsere szempontjából egészséges elhízott ember, és sok az anyagcserebeteg vékony ember is. Tehát ennek a megértése nagyon fontos.
A második zsírraktár a zsigeri zsír. Ez leginkább a stressznek tudható be. Ez nem az étrendnek köszönhető; ez önmagában nem közvetlen a környezetnek köszönhető, kivéve, ha stresszt okoz. Honnan tudjuk ezt? Mert a klinikailag depressziós betegek, akik kórházba kerülnek nagyon keveset esznek, mert anhedonikusak. (Az anhedonia az amikor nem vagyunk képesek arra, hogy örömet érezzünk. Ez a depresszió és más mentális rendellenességek gyakori tünete.) Ők egyáltalán nem akarnak enni. Fogynak a bőr alatti zsírokból, de esetükben gyarapodnak a zsigeri zsírok. Ez a zsír a stressznek köszönhető, nem az ételnek, nem a környezetnek, önmagában.
És végül ott van a harmadik zsírraktár: a májzsír. Itt végzi el a „piszkos munkáját” a táplálkozás. Itt van az igazi probléma. Szóval, mitől kövér a máj? És mellesleg meg tudjuk mérni a májzsírt a mérlegen? Nem. Még egy negyed kiló májzsír is jelentős anyagcserezavart okoz, és ezt nem lehet a mérlegeléssel kimutatni. Szóval, ez mitől gyarapodik? A cukortól és az alkoholtól. De a gyerekek nem isznak alkoholt, szóval esetükben, ez a cukor. A cukor a gyermek alkoholja. A cukor az oka annak, hogy a mai gyerekek 2-es típusú cukorbetegségben és zsírmájbetegségben szenvednek.
Ide kattintva olvashatsz bővebben a zsírmáj betegségről
Hogyan jutnának el az egészségügyi szakemberek a BMI mérésétől a kardiometabolikus egészség méréséig?
A kérdés az, hogyan mérjük a kardiometabolikus egészséget? A legegyszerűbb, legolcsóbb módszer a derékbőség mérése. Nos, a derékbőség problémáját a szabványok jelentik, és a különböző mérőszámok eltérő választ adnak, tehát ebből a szempontból ez messze nem tökéletes, de legalább jelzi a problémát. A következő szint: laborvizsgálatok. Tehát mi az a laboratóriumi vizsgálat, amely a legtöbbet mondja el az anyagcsere egészségéről? A válasz az éhomi inzulinszint. Az American Diabetes Association szerint azonban nem kell mérni az éhgyomri inzulinszintet. Szerintem viszont a legfontosabb, hogy ezt mérjük. De miért van ez az ellentmondás?
2 oka van, amiért azt mondják, hogy ne mérjük az éhgyomri inzulinszintet, és sajnos mindkettő álságos. Az első az, hogy az éhgyomri inzulinszintek méréséhez nincsenek szabványosítva a platformok és a vizsgálatok; ez igaz. Ez akár nagy probléma is lehetne, egyetértek. Ha azonban magas az éhgyomri inzulinszintünk, akkor ez nem számít. Ez azt jelenti, hogy probléma van, és korábban nem tudtunk róla, hogy megvan a probléma, és tennie kell ellene. Mindaddig azonban, amíg a vér inzulin szintjét minden alkalommal ugyanazzal a módszerrel mérik, az eredmények felhasználhatók a folyamatok nyomon követésére. A második ok, amiért azt mondják, ne mérjük ezt a markert, hogy állításuk szerint az éhgyomri inzulin nincs összefüggésben az elhízással. Ez valóban így van, az éhgyomri inzulin a kardiometabolikus egészséggel korrelál, mert az elhízás a marker, nem az ok! De ezt nem értik. Úgy gondolom, hogy az éhgyomri inzulin a kardiometabolikus egészség egyetlen, legjobb mércéje, és ma ezt nem mérik meg, és a mérést nem is fedezi a biztosítás, és ez egy nagy hiba.
Egy másik dolog, amit tehetünk, az ALAT (ALT), alanin aminotranszferáz mérése. Ez most egy szabványos kémiai vérvételi panel része, tehát nem nehéz kivitelezni. Ez sok információt ad a máj egészségéről, és ez segít meghatározni, hogy a májbetegségnek milyen formája van jelen. Az ALAT problémája az aktuális referencia tartomány. Amikor 1976-ban elkezdtem az orvosi egyetemet, az ALAT felső határa 25 volt, tehát e feletti érték máj problémákra utalt. Ma pedig 40 ez az érték. Ugyanaz a vizsgálat. Hogy lehet, hogy 25 volt, ma pedig 40? Az egész görbe jobbra tolódott, mert ma nagyon sokan zsírmájbetegségben szenvednek – a felnőttek 45%-a és a gyerekek 25%-a olyan zsírmájbetegségben szenved, amilyen korábban soha nem volt. Ez egy olyan betegség volt, amelyre 1980 előtt még nem is volt példa, és az elmúlt 45 évben ez lett a bolygó történetének legnagyobb járványa, a COVID meg sem közelíti. Tehát a probléma az, hogy mit használunk az ALAT mérésére. Mi a referencia tartomány? Ha ma veszünk 10 000 „normál” embert, és megmérjük az ALAT-szintjüket, akkor kapunk egy szórási görbét, és azt mondjuk: „ó, a felső határ az 40.” Ez így nem helyes. A korrekt érték 25, mert ez még a problémák kezdete előtti referencia érték. Tehát, ha ezt a számot használjuk, akkor az ALAT rendkívül előnyös és nagyon hasznos jelzőszám a zsírmáj betegségekkel kapcsolatban.
Az eredeti angol nyelvű bejegyzés a szakmai hivatkozásokkal itt olvasható.
Dr. Robert Lustigról bővebben itt olvashatsz.
