Mi az a metabolikus szindróma?

A metabolikus szindróma olyan anyagcsere-kockázati tényezők csoportja, amelyek jelentősen növelhetik a betegségek, köztük a rák, a szívbetegségek, az olyan neuro-kognitív zavarok, mint a demencia és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. A metabolikus szindrómában szenvedőknél nagyobb valószínűséggel fordul elő krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás is. Ez növelheti a súlyos kimenetelű betegségek, köztük az influenza és a COVID-19 kockázatát is.

„A metabolikus szindróma diagnózisa sürgős jele annak, hogy az egyén anyagcsere-állapota – ahogyan a szervezet feldolgozza és felhasználja az elfogyasztott táplálékból származó energiát és tápanyagokat – nem működik megfelelően, és változtatások nélkül az egészségügyi kockázatok növekednek.”

Riasztó, hogy 2011-2016 között az Egyesült Államokban a 60 év feletti emberek közel 50 százalékának volt metabolikus szindrómája. A túlsúly és az elhízás növekvő aránya miatt pedig a serdülők körében is növekszik az előfordulási gyakoriság. A diagnózis felállítása előtt egy személy általában egy sor más diagnózist kap, például magas vérnyomást vagy magas vércukorszintet. Ezek a metabolikus zavarok hátterében álló rendellenességekre utalnak.

A legegyszerűbben fogalmazva, a metabolikus szindróma diagnózisa sürgős jelzése annak, hogy az anyagcsere-egészség – az a mód, ahogyan a szervezet feldolgozza és felhasználja az elfogyasztott táplálékból származó energiát és tápanyagokat – nem működik megfelelően. Változtatások nélkül az egészségügyi kockázatok növekednek. A klinikusok számára a metabolikus szindróma diagnózisa útmutatóként szolgál, további kockázati tényezők felkutatására ösztönöz, és speciális kezelési protokollokat indít el. A betegek számára a diagnózis erőteljes motivációt jelenthet a betegség kockázatának csökkentése érdekében szükséges életmódbeli változtatások elvégzésére.

Mi is az a metabolikus szindróma?

A metabolikus szindróma öt olyan kockázati tényezőből álló csoport, amely jelentősen megnövelheti a krónikus betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívbetegség és a rák kockázatát. Az USA-ban az alábbiak közül legalább három megléte diagnózishoz vezet (más országokban más kritériumok érvényesek):

• 100 cm feletti derékkörfogat férfiaknál és 90 cm feletti derékkörfogat nőknél.
• Magas trigliceridszint (1,7 mmol/l felett) vagy magas trigliceridszintre szedett gyógyszeres kezelés
• Alacsony nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterinszint (férfiaknál 1,04 mmol/l, nőknél 1,29 mmol/l alatt) vagy alacsony HDL-koleszterinszintre szedett gyógyszeres kezelés.
• Magas vérnyomás (130 Hgmm szisztolés vérnyomás vagy nagyobb, illetve 85 Hgmm diasztolés vérnyomás vagy nagyobb) vagy magas vérnyomás elleni gyógyszeres kezelés.
• Magas éhgyomri vércukorszint (6 mmol/l vagy annál magasabb) vagy magas vércukorszintre szedett gyógyszeres kezelés

Ha csak egy ilyen tényező is fennáll, az aggodalomra adhat okot. A betegség esélye minden további kockázati tényezővel jelentősen megnő. Egy vizsgálatban például a normál éhgyomri vércukorszintű és a metabolikus szindróma két kockázati tényezőjével rendelkező személyeknél több mint négyszer nagyobb valószínűséggel alakult ki 2-es típusú cukorbetegség az ötéves átlagos követési időszak alatt. A négy kockázati tényezővel rendelkezőknél pedig körülbelül tízszer nagyobb valószínűséggel alakult ki, mint a kockázati tényezővel nem rendelkező személyeknél.

Mi okozza a metabolikus szindrómát?

„A metabolikus szindróma egyik kiváltó oka az inzulinrezisztencia vagy a hiperinsulinaemia nevű állapot” – mondja Dr. Bret Scher, San Diegó-i kardiológus, a DietDoctor.com orvos igazgatója. Az inzulinrezisztenciában szenvedő embereknél a glükózanyagcsere folyamata diszfunkcionális. Normális esetben az emésztőrendszer a fehérjékből származó aminosavakra, a zsírokból származó zsírsavakra, valamint a szénhidrátokból származó glükózra és más cukrokra bontja az ételt. A hasnyálmirigy inzulint termel, hogy segítsen a glükózt a sejtekbe juttatni, hogy üzemanyagként felhasználható legyen más folyamatok lebonyolítására. Inzulinrezisztencia akkor alakul ki, ha a sejtek nem ismerik fel az inzulint, vagy nem reagálnak rá olyan hatékonyan, így több glükóz kering a véráramban, vagy hosszabb ideig tart a vércukorszint normalizálódása. Ez több inzulintermelést vált ki, ami hiperinsulinémiához vezet, egy olyan állapothoz, amelyben a vér inzulinszintje megemelkedik.

A túlsúly és az elhízás szorosan összefügg a metabolikus szindrómával, de „sokkal inkább az számít, hogy hol hordozza a túlsúlyt” – mondja Dr. Scher. „A hasi elhízás jobban előre jelzi a rossz anyagcsere-állapotot, mint az egyszerű túlsúly”. A zsigeri zsír (az a típus, amely a belső szerveket körülveszi) károsítja a májműködést, növelve a glükóz intoleranciát. Ezen kívül gyulladást kiváltó vegyületeket termel, amelyek növelik az inzulinrezisztenciát és a magas vérnyomást.

A testsúly nem mindig tükrözi az anyagcsere-egészséget

A 12 047 felnőtt bevonásával végzett legújabb kutatás rávilágít arra, hogy még a normál testsúlyú, metabolikus szindrómában szenvedő emberek esetében is jelentősen magasabb a halálozási kockázat, mint a metabolikus szindrómában nem szenvedő emberek esetében, függetlenül a testsúlyuktól. A követéses vizsgálati időszakban a szív- és érrendszeri problémák voltak a vezető halálozási okok a metabolikus szindrómában szenvedők körében, és a normál testsúly nem csökkentette ezt a halálozási kockázatot. A tanulmány szerzői szerint „bár az elhízás a rossz metabolikus egészség jól ismert kockázati tényezője, az olyan metabolikus egészségügyi problémák, mint az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség kockázata a normál súlyú embereket is érinti”. Más kutatások azt mutatják, hogy a normális testsúlyú, több testzsírral rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel szenvednek metabolikus szindrómában. A hasi elhízást a nőknél gyakrabban tulajdonítják az első három kockázati tényezőnek, mint a férfiaknál.

Veszélyeztetett vagyok a metabolikus szindróma szempontjából?

2016-ban az Egyesült Államok lakosságának 88%-a rendelkezett legalább egy metabolikus kockázati tényezővel, de egyeseknél nagyobb valószínűséggel alakul ki metabolikus szindróma. A legnagyobb kockázatnak azok vannak kitéve, akiknek hasi elhízásuk, mozgásszegény életmódjuk és inzulinrezisztenciájuk van. A családban előfordult cukorbetegséggel élők és a terhesség alatt cukorbetegségben szenvedő nők szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az életkor is szerepet játszik. „A metabolikus szindróma általában a férfiaknál fiatalabb korban, a nőknél pedig idősebb korban gyakoribb” – mondja Dr. Scher. A nők kockázata a menopauza után nő, amikor az ösztrogén csökken, az ezzel járó szív- és érrendszeri védelemmel együtt.

Úgy tűnik, hogy a faj és az etnikai hovatartozás is szerepet játszik; a szindróma a spanyolajkúak körében a leggyakoribb. Az ázsiai származású emberek hajlamosak az inzulinrezisztenciára és a metabolikus szindrómára, és mind a dél-, mind a kelet-ázsiaiaknak általában több a testzsírjuk és kevesebb az izomzatuk. „Az izomsejtek metabolikusan aktívabbak, mint a zsír” – magyarázza Dr. Scher, és több glükózt vesznek fel a véráramból. „A glükózt olyan módon is fel tudják használni, amely nem függ az inzulintól”.

Dr. Scher szerint a legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjuk, veszélyben vagyunk-e, ha kiszámítjuk a derék/magasság arányát. Így megállapíthatjuk, hogy túl sok súlyt cipelünk-e a középső testrészünk körül. Ehhez mérjük meg a derékbőségét 2-3 cm-rel a köldök felett, és osszuk el ezt a cm-ben kifejezett számot a magasságunkkal. Ha ez a szám nagyobb, mint 0,5, akkor veszélyeztetettek vagyunk. (Bár érdemes megjegyezni, hogy ez a határérték nem érvényesül olyan jól a nem európai népességben).

Magas kockázatú vagyok, de még nem diagnosztizáltak. Hogyan előzhetem meg a metabolikus szindrómát?

A metabolikus szindróma elleni első védekezés a túlsúly csökkentése és a glükózanyagcsere javítása. Ez az étrend javításával kezdődik, mondja Dr. Scher. A testmozgás és az alvás szintén kulcsfontosságú. Íme öt lépés, amelyet megtehetünk az anyagcsere-egészségügy erősítése érdekében:

• Fogyjunk, ha szükséges! A fogyás az egyik leghatékonyabb módja az inzulinérzékenység javításának és az anyagcsere-betegségek egyéb biomarkereinek csökkentésének. De a kalóriák puszta csökkentése nem megoldás, mert a végén a zsír mellett izmot is veszítünk. Amikor a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói 31 hosszú távú fogyókúrás tanulmányt elemeztek, azt találták, hogy a kalóriaszegény diéták, amelyek nem helyezik előtérbe a helyes táplálkozást és az élelmiszerek minőségét, egyszerűen nem működnek. Ami igen: a kalóriák mérsékelt csökkentése, a teljes értékű, alacsony szénhidrát- és cukortartalmú élelmiszerek választása a vércukorszint és az inzulin ingadozásának elkerülése érdekében, valamint több testmozgás. Dr. Scher tanácsai: „Égessünk testzsírt fokozott testmozgással, és fogyasszunk olyan ételeket, amelyek megfelelő tápanyagot és fehérjét biztosítanak. Ezzel kontrollálhatjuk az éhségérzetet, és minimalizáljuk a magas glikémiájú szénhidrátokat, hogy ne együk túl magunkat”.
• Együnk jobban! A metabolikus szindróma kezelésére és megelőzésére az American Heart Association gyümölcsökben, zöldségekben, teljes kiőrlésű gabonafélékben, bőr nélküli szárnyasokban, halakban, diófélékben, sovány húsokban és növényi fehérjékben gazdag étrendet ajánl. Ez összhangban van a mediterrán étrend egészségügyi előnyeit támogató kutatásokkal. A tanulmányok azt is mutatják, hogy a magas glikémiás ingadozás (vagy gyakori vércukorszint-emelkedés) rossz egészségügyi eredményekkel jár. Emiatt tanácsos lehet kerülni a cukrot és a finomított gabonaféléket. Mivel azonban az élelmiszerekre adott glükózválaszok nagyon egyéniek, nehéz egy egységes megközelítést meghatározni. A személyre szabott táplálkozás létfontosságú lehet az anyagcserezavarok visszafordításában.

Az étkezésen túl

• Mozogjunk! A testmozgás javítja az inzulinérzékenységet és csökkenti a betegségeket elősegítő gyulladásos folyamatokat kiváltó vegyületek keletkezését. A szakértők heti 150 perc mérsékelt testmozgást vagy 75 perc intenzív testmozgást javasolnak. De ha nem érjük el ezt a célt, ne stresszeljünk. „Jobb egy kicsit mozogni, mint egyáltalán nem mozogni” – mondja Dr. Scher. A séta jó kiindulópont. Ha kevés az időnk, a gyors, nagy intenzitású edzések (HIIT) segítségével kevesebb idő alatt is jelentős egészségügyi előnyökre tehetünk szert. Egy 2018-as tanulmányban a kutatók 22 62 és 64 év közötti férfi és nő anyagcsere-egészségére gyakorolt hatását értékelték heti három HIIT-edzés mellett. Mindegyik edzés öt 1 perces kerékpáros intervallumból állt, amelyek között 1 és fél perc pihenő volt (plusz egy 2 perces bemelegítés), így a teljes edzésidő kevesebb mint 15 perc volt. Az eredmények figyelemre méltók voltak: csökkent a testzsír, kevesebb zsigeri zsír, alacsonyabb LDL-koleszterinszint és fokozott inzulinérzékenység mindössze hat hét után. Ha a HIIT túl megerőltetőnek hangzik, Dr. Scher bármilyen típusú ellenállásos edzést ajánl. Például fekvőtámaszokat, guggolásokat, ellenállásos szalagos edzéseket, Ashtanga jógát vagy Pilatest.

Még két tipp

• Kezeljük a stresszt! A krónikus stressz súlyosbítja a metabolikus szindróma számos markerét, köztük a magas vérnyomást, a súlygyarapodást (különösen a nőknél, bár a szakértők nem tudják, miért) és a 2-es típusú cukorbetegséget (különösen a férfiaknál). Kezdjük azzal, hogy alaposan megvizsgáljuk a munkánkat. A munkahelyi stresszt megélő embereknél több mint kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki metabolikus szindróma, mint azoknál, akiknek nincs stresszes munkahelyi életük. A legújabb kutatások számos más stressztényezőt is összefüggésbe hoztak a rossz anyagcsere-egészséggel. Ilyenek a pszichológiai stressz (például a szorongás vagy a depresszió) és a házassági elégedetlenséget. Egy tanulmány szerint a boldogtalan házasságban élő nőknél tízszer nagyobb valószínűséggel alakul ki metabolikus szindróma. A kognitív-viselkedésterápia és a mindfulness (például meditáció, légzőgyakorlatok és jóga) segíthet megtanulni önszabályozni a krónikus stresszorokra adott érzelmi reakciót.
• Biztosítsuk magunknak a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást! Egy 2021-es, 300202 beteg bevonásával végzett kutatás áttekintése szerint a túl rövid és a túl hosszú időt alvással töltő embereknél jelentősen megnőtt a metabolikus szindróma kockázata. Már egy éjszaka alvásmegvonás is csökkenti az inzulinérzékenységet. Egy 2015-ös, több mint 480 000 résztvevő bevonásával készült metaanalízis szerint hét és nyolc óra alvás tekinthető optimálisnak az anyagcsere-egészségügy szempontjából.

Hogyan befolyásolhatja a metabolikus szindróma az életünket? Milyen egészségügyi problémák vagy szövődmények alakulhatnak ki?

A metabolikus szindróma egy súlyos állapot, amely jelentősen megnöveli számos egészségügyi probléma, többek között a szívbetegség, a 2-es típusú cukorbetegség és a stroke kockázatát. Ez a három betegség az amerikaiak 10 vezető halálozási oka között szerepel. Fogyatékossághoz és csökkent mozgásképességhez is vezethet, ami jelentősen befolyásolhatja az életminőségét, ahogy öregszünk.

A metabolikus szindrómában szenvedők 61%-kal nagyobb valószínűséggel szenvednek stroke-ot. A stroke okozta lehetséges fogyatékosságok közé tartozik a bénulás; gyengeség; mozgásproblémák; érzékszervi zavarok, beleértve a fájdalmat; beszéd- vagy megértési nehézségek; kognitív és memóriazavarok; valamint érzelmi problémák vagy személyiségváltozások.

A metabolikus szindrómában szenvedőknél ötször nagyobb valószínűséggel alakul ki 2-es típusú cukorbetegség. Ezek az erek, hajszálerek és idegek széles körű károsodását okozza. A 2-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizált emberek több mint 40%-ánál alakul ki fájdalmas diabéteszes neuropátia, azaz idegkárosodás. A cukorbetegek nagyobb valószínűséggel szenvednek a bőr, a láb, a szem és a vesék rendellenességeitől.

A metabolikus szindróma csaknem kétszer nagyobb valószínűséggel teszi az embert szívkoszorúér-betegségben szenvedővé, ami szívelégtelenséghez és szívrohamhoz vezethet.

Hogyan kezelik a metabolikus szindrómát?

A metabolikus szindróma hagyományos klinikai kezelésének közvetlen célja a szívbetegség és a cukorbetegség kockázatának csökkentése. A kezelések közé tartoznak:

• Gyógyszeres kezelés: Az egyes alapbetegségek vényköteles gyógyszerekkel történő kontrollálása az első védelmi vonal. „Mire valakinél metabolikus szindrómát diagnosztizálnak, általában már számos különböző gyógyszert szed” a vérnyomás, a vércukorszint és a koleszterinszint csökkentésére, mondja Dr. Scher.
• Életmódbeli változtatások: A gyógyszerek a tüneteket kontrollálják, de nem kezelik a betegség kiváltó okát. Itt jön a képbe az életmódváltás. A metabolikus szindrómát kezelő életmódbeli magatartásformák megegyeznek a fent felsorolt megelőzési taktikákkal. Az étrend, a testmozgás, a stressz kezelése és az alvás mind kulcsfontosságúak.
• Egészségmegfigyelés: Alapellátó orvosunk javasolhatja, hogy forduljunk endokrinológushoz, kardiológushoz vagy a cukorbetegség kezelésére szakosodott orvoshoz is. Ez az orvos orvosi látogatási ütemtervet állít össze, hogy nyomon követhessük állapotunkat. A látogatások között önellenőrzést végezhetünk, ha figyelemmel kísérjük testsúlyunkat és derékkörfogatunkat, vércukormérőt használunk, és ellenőrizzük vérnyomásunkat.

Az eredeti angol nyelvű bejegyzés a szakmai hivatkozásokkal itt olvasható.